A szórakoztatás nagyon jó

Wb family entertainment vhs really

-A férfiakról és március 8-án Korábban reggel ... Március 8. Az ébresztőóra csengett, és még nem volt időm arra, hogy megfelelően kezdjem a dalt, az ujjaim támadása alatt hallgatott. Szinte a sötétben öltözött, csendesen becsukta az ajtót, és a bazár felé indult. Könnyűvé vált. Nem mondanám, hogy az időjárás tavasszal volt. A jeges szél a kabát alá akart menni. A gallér felemelésével és a lehető legkisebbre csökkentve a fejemet, közeledtem a piachoz. Egy héttel korábban úgy döntöttem: nincs rózsa, csak tavaszi virág ... ugyanaz a tavaszi fesztivál.
Elmentem a bazárba. A bejárat előtt hatalmas kosár volt, nagyon szép tavaszi virágokkal. Ezek voltak a Mimosák. Jöttem fel. Igen, a virágok nagyon szépek. - És ki az eladó? - kérdeztem, és a kezem a zsebemben rejtőzködött. Most éreztem, milyen jeges szél. - És te, fiam, várj, elment egy darabig, most vissza fog térni - mondta a nagynénje, aki a szomszédos sült uborkákat értékesítette. Megálltam, cigarettát világítottam, és még egy kicsit mosolyogni kezdtem, amikor elképzeltem, hogy a nõim, a lánya és a felesége boldog lesz. Egy öregember állt ellenem. Most már nem tudom megmondani, mi az, de a megjelenésében valami vonzott.
Az öreg típusú esőkabát, az 1965-ös évek stílusa, nem volt olyan hely, amelyen nem varrnánk fel. De ez a rohadt és darned köpeny tiszta volt. Nadrág, ugyanaz a régi, de összezavarodott a figyelemeltereléssel. A cipőket polírozzák egy tükör fényére, de ez nem tudta elrejteni korukat. Egy cipőt kötött a drót. Megértem, hogy a talp csak leesett. A köpeny alatt egy régi, szinte romlott ing volt látható, de tiszta volt és jól nyomott. Az arca egy öregember szokásos arca volt, kivéve, hogy valami hajlandó és büszke volt a szemére, akármi is. Ma ünnep volt, és már megértettem, hogy a nagyapám egy nap nem lehet borotválatlan. Az arcon egy tucat vágás volt, amelyek közül néhányat újságdarabokkal vakolt. Mikulás volt gyáva a hidegből, kék volt a keze ... Gyáva gyáva volt, de a szélben állt és várt. Néhány rossz csomó a torkomon vezetett. Elkezdtem befagyasztani, de az eladó nem volt ott. Folyton néztem a nagyapámra. Számtalan apróságon azt gondoltam, hogy a nagyapám nem alkoholista volt, csak egy öregember volt, kimerült a szegénységtől és az öregségtől. És éppen úgy éreztem, hogy nagyapám szégyenlős volt a jelenlegi helyzetében a szegénységi küszöb alatt.
Egy értékesítő jött a kosárba. Egy félénk lépés lépett felé. Ugyanúgy mentem hozzá. Nagyapa ment az üzletasszonynak, egy kicsit hátul maradtam. - A háziasszony ... drágám, mennyibe kerül egy mimóza gallya? - kérdezte a nagyapja hideg remegő ajkakkal. - Szóval, hagyja ki a szudava részegségét, úgy döntöttem, hogy könyörögök, hagyom, vagy ... - az üzletasszony morogta a nagyapját. - Hostess, nem alkoholtartalmú vagyok, és nem iszom egyáltalán, szükségem van egy ágra ... Mennyibe kerül? - kérdezte csendesen a nagyapám. Mögötte álltam, és egy kicsit az oldalamon. Láttam, hogy a nagyapámnak könnyei vannak a szemében ... - Egy? Igen, elrontok veled, részeges ... Gyerünk, menj innen - morogta az eladó. - Hostess, csak mondja meg, mennyibe kerül, de ne rám ordít - mondta a nagyapja csendesen. - Oké, neked részeg, 5 rubel egy fióktelep - mondta vigyorogva az eladó. Az arcán rosszindulatú mosoly jelent meg. A nagyapja remegő kezét kihúzta a zsebéből, a tenyerén három papírdarabot helyeztek el egy rubelre. - Háziasszony, három rubel van, talán találsz rám három rubelt? - valahogy nagyapám nagyon csendben kérdezte. Láttam a szemét. Mostanáig soha nem láttam annyira szomorúságot és fájdalmat egy ember szemében. A nagyapa félt a hidegtől, mint egy papírlap a szélben. - Három, részeg, ha, ha, ha, most meg fogom találni - jelentette az üzletasszony.
A nő a kosárba hajolt - Várjon, részeg, fusson a részeghez, Dari, ha, ha, ha, ha - ez a bolond vadul nevetett. A nagyapám hideg kezéből kékben láttam egy mimóza ágat, középen tört. A nagyapám második kézzel igyekezett isteni nézni ezt az ágat, de nem akarta hallgatni rá, félreállt, és a virágok a földre néztek ... Egy könnycseppet esett a nagyapám kezére ... A nagyapa állt, és kezében egy törött virágot tartott és sírt. - Hallod, szar, mi vagy te, *****, csinálod? - Elkezdtem, és megpróbáltam megtartani a nyugalom maradványait, és nem az öklével felhívni az értékesítőt a fejbe. Nyilvánvalóan a szememben valami olyasmi volt, amit az értékesítõ valahogy sápadt volt, sõt akár magasságban is csökkent. Ő csak nézett rám, mint egy egér a boa és hallgatott. - Nagyapa, várj - mondtam, nagyapámat a kezemben tartva. - Te, hülye csirke, mennyire van a vödöred, gyorsan és világosan válaszolsz, bármit is feszítettem hallani - alig hallható, de nagyon sziszegtem. - Hát igen, nem tudom - motyogta az eladó. - Legutóbb megkérdezem, mennyit költ a vödör? - Valószínűleg 500 rubel - mondta az eladó. Ezúttal nagyapám nem értett egyet velem, majd az üzletasszisztensnél. Az üzletasszony lábára billentettem, kivittem virágokat, és átadtam őket nagyapámnak. - Atyám, vedd el, és gratuláljak a feleségéhez - mondtam. A könnyek egymás után lecsaptak a nagyapja ráncos arcára. Megrázta a fejét, sírt, csak csendben sírt ... A szememben könnyek voltak. Nagymama moto

For